Nagy László: Tündérkert fejedelme - Báthory Gábor

Báthory ​Gábor alig múlt 18 éves, amikor „öreg” Rákóczi Zsigmondot „kiugrasztva” Erdély fejedelmi székét elfoglalta, s még a 25-öt sem töltötte be, amikor 1613-ban Váradon – szülővárosában – kirendelt orgyilkosok súlyos csapásai végeztek vele. Izgalmas, sokat vitatott személye ma jobbára úgy él a köztudatban, ahogyan azt Móricz Zsigmond az Erdély-trilógia Tündérkert kötetében megformálta: nagyot akaró, de mindig mármoros áldozatként, aki Erdélyt a tönk szélére sodorta, s vérével nem bírva „tízezer anyát tett magának szűzzé…”
Valóban ez lenne az igazság? Valóban a felszarvazott férjek mozgalma volt az ellene 1610-ben megkísérelt széki merénylet? Valóban zsarnok, Casanova volt-e Tündérkert ifjú fejedelme, vagy csupán az őt megbuktató Bethlen Gábor és historikusai negatív megítélése hat még ma is? Milyen volt Báthory és Bethlen viszonya a valóságban? Volt-e köze Bethlen Gábornak Báthory meggyilkolásához?
A Báthory Gábor halálának 375. évfordulójára megjelenő kötet a torzóban maradt életmű sokoldalú és a korábbiaktól jelentősen eltérő értékelése közben e kérdésekre is keresi a választ.