Tomai Éva - Zoltán János: Vadászat régi képeslapokon

"A vadászat őseink élelemszerző foglalkozása volt, amely az utóbbi századokban sporttevékenységgé változott, legújabban a tudományos alapon irányított vadgazdálkodás keretében. Az a körülmény, hogy ki, hol, mikor és milyen vadra vadászott, a társadalmi változások függvénye volt.A középkorban két társadalmi osztály, illetőleg réteg vadászott: azok, akiknek az volt a foglalkozása, hogy vadhússal lássák el az uralkodók és főnemesek, egyházurak konyháját - mint például a szentgáli szabad királyi vadászok - és azok, akiknek joguk volt szórakozásból vadászni: az uralkodó osztály képviselői. Utóbbiak maguk határozzák meg, hogy mikor, milyen vadra és milyen módszerekkel vadásznak.A XVIII. századtól egyre szélesebb körben terjedt el a vadászat joga, bár eleinte az volt az alapelv, hogy mindenki csak a saját tulajdonát képező területen vadászhat. A vadászok körének bővülése együtt járt a vad számának csökkenésével. (A "vad" szó használatához megjegyzést kell fűzni: a magyar vadászati nyelvben a vadászható állatokat magába foglaló gyűjtőfőnévként használjuk a "vad" szót. Többesszámú alakját, a "vadak" szót csupán a "vademberek" - más szóval természeti népek - szinonimájaként alkalmazzuk.)"