Józsa György: Viaszváros

Józsa György (Zilah, 1914. ápr. 2. – Bp., 1984. nov. 7.): tanító, műszerész, méhész. 1934-ben Nagykőrösön szerezte tanítói oklevelét. 1934–1936 között alkalmi munkákból élt. A II. világháború után részt vett több rádióállomás tervezésében és építésében. A méhészkedéssel 1961-től foglalkozott. Fokozatosan fejlesztette fel méhészetét 60 méhcsaládig. A nagyboconádi kaptárrendszer híve volt, s ezen belül az egy anyával való méhészkedést terjesztette, 18-20 keretes fekvő kaptárakban. Méheit telelésre lakása mellett tartotta, de tavasztól őszig rendszeresen vándorolt. Különös figyelemmel kísérte az időjárás és az akác mézelése közötti összefüggéseket. Megfigyeléseiről nagy összefoglaló szakcikkekben számolt be a Méhészet c. folyóiratban. A kora tavaszi melegvizes itatás propagálója és terjesztője volt. Mint elektromos szakember gyakorlatias, melegítős itatót konstruált. Kaptárait, eszközeit saját kis műhelyében maga készítette. Cikkei jelentek meg a m. és a jugoszláv méhészeti folyóiratokban.