Szepes Mária: Aranykor - Plátói világhajnal. Egyetemes meditációk

Az élete értelmét kereső gondolkodó teendője az, hogy először tájékozódjék, felismerje tennivalóit, azután haladéktalanul véghezvigye azokat. E műveltség megszerzése tervének első mozzanata. A második a lélek és a szellem lappangó erőinek életre keltése: a gyakorlat. A harmadik pedig az életre keltett magasabb érzékszervek használatba vétele, az átlényegülés művének véghezvitele. Szepes Mária új kötete az elméleti útmutatáson túl gyakorlati feladatokat is tartalmaz: meditációkat, amelyek közelebb visznek önmagunk végső forrásához, a beavatáshoz, az átlényegüléshez. Ám e praxis nem csupán a kiválasztottak számára végezhető, nem valamiféle szellemi elit sajátja. Az írónő mindenkihez szól, s azt tanácsolja, építsük be a meditációkat mindennapjainkba, hiszen ezekre lelkünknek, szellemünknek éppen annyira szüksége van, mint testünknek a táplálékra. Ha megküzdünk az eleinte meg- megbolyduló külvilággal és felkavarodó érzelmeinkkel, túllépünk a kezdeti nehézségeken, már jó úton haladunk- célba érhetünk.