Mészöly Miklós: Bunker; Az ablakmosó.

A kötet darabjait az ötvenes évek végén írta szerzőjük. A modern hazai színműírás gyakorlatában ezek a drámák akkortájt rokontalanoknak tetszettek mind stíluseszményeikben, mind pedig szemléletükben. Mészöly Miklós az absztrakció irányába mutató drámaépítkezésével ugyanis a modern emberi lét tragikumának kettősségét mutatja be: egyfelől az atomjaira széthullt világ értelmetlenségét, másrészt egy-egy hőse révén az emberi értékek megőrzésének a lehetőségét. A „bunkerlét” sosem volt, de lidérces álmokban ott kísértő lét, melynek érzéki valósága éppen agyonrészletezettségével megy át a fantasztikumba, hogy ott mutassa föl abszurd lényegét, s pontosan e lényeg által lázítson minden – emberi létünket deformáló – helyzet- és viselkedési automatizmus ellen. Miként a kötet másik darabja, Az ablakmosó is, a burleszkbe hajló ábrázolás harsányabb eszközeivel.