Mészöly Miklós: Megbocsátás

Első kiadás.

A borító- és a kötésterv Urai Erika munkája.

Aligha van 1984-ben ennél a kis kötetnél furcsább, rejtélyesebb, érdekesebb regény: ahogyan Esterházynak az előző évben megjelent Fuharosokja, ez is igen vékonyka kis kötet, szellős szedéssel nyolcvan lap, alig kisregény. (...)
Nagyobb lélegzetű szépprózaként nyolc évvel követi a Filmet. Mészöly ekkor már nagy tekintélyű, noha olykor (a hivatalosság által) vitatott író, fiatalabb pályatársai számára mester, iskolához, csoportosuláshoz nem sorolható, magányos alkotó. Prózájának tömörsége, szigorúsága, eleganciája és pontossága legendás: annyira az, hogy e közhelyszerű leírások már-már elfedik a prózát magát. Tetszik vagy sem, jogos vagy sem, kell-e vagy sem – alakulóban van a Mészöly-mítosz. Ami azonban akkor sem volt kétséges, és ma sem az: a Megbocsátás az életmű egyik csúcsa.
A történet elmondható ugyan, talán túlságosan is könnyen, csak épp nem sok értelme van így összefoglalni: hogy van egy bírósági írnok, aki édesapjával, feleségével, három gyermekével, felesége nővérével és egy fogadott nagynénivel él együtt, felesége egy fába égetett képen dolgozik, ő maga meg egy régi per aktáját böngészi olykor, mígnem karácsonykor, kissé italosan, magáévá teszi felesége nővérét...
Kálmán C. György.