Az esztendő körének szokásrendszere.
A Kalendárium c. könyvét elővehetjük minden nap, forgathatjuk, akár puszta időtöltésként is: vajon van- e a mai napnak valami érdekessége? Megismerhetjük az illető nap évszakhoz, paraszti élethez vagy éppen a valláshoz köthető hagyományait.
A könyv felosztja az esztendőt, szakaszokra, napokra bontja- az állatövi jegyek és a hagyományos hónapok szerint is- ezeket olvasva részeseivé válunk a nagy forgó keréknek, együtt változunk, múlunk, majd születünk újjá a nappal. Ugyanis a régi paraszti világban az ember együtt lélegzett a természettel, az évszakok változásával, azaz a nappal, annak útjával, „forgásával”.
Kezdődik a könyv a Nyilas- Szent András- Karácsony havával, lévén a régi ember esztendeje sem január 1.vel, hanem az ádventtel kezdődött. Alacsonyan vánszorgó, élettelen nap, borongós ködös élet. Elűzi a várakozás ünnepi időszaka, mindenki várja a születést, Isten fiának eljöttét. Zárul a könyv a Skorpió- Mindszent- Szent András havával.
E két hónap között (október-november) ott vannak az élet köztes- elevenebb – szakaszai is, a vidám, bohókás tavaszi hónapok, az érett férfi magabiztosságától nyugodalmas, erős és termést érlelő nyár, majd a csendes, szomorkás ősz is, amikor már elkezdünk készülni a nagy alvásra, a télre.
