Podmaniczky Szilárd: Képlapok a barlangszájból

Podmaniczky Szilárd kötete a szűkszavúság merész diadala. A Képlapok a barlangszájból egységei két-három mondatos szövegecskék. Ezekből a talányos töredékekből, ironikus példázatokból, szuggesztív hasonlatokból, minitörténetekből, helyzetrajzokból, foszlányokból kilenc-kilenc, csillaggal elválasztott darab alkotja a római szám okkal jelzett ötvenkét „fejezetet". Az elrendezés vizuális képében és a néhány soros darabok takarékosságában van valami ujjgyakorlat-szerűség, a kötetet afféle etűdgyűjteménynek olvashatjuk.
Ennek a kötetnek az egyik leginkább szembeötlőbb jellemzője az, hogy Podmaniczky ezúttal a különböző eredetű írásfajtákat egységes szigorú formára szabja, s az így létrejövő darabokat egymás mellé sorakoztatja - tehát a markáns műfajteremtő gesztus. Ennek az (ön)korlátozó műfajteremtésnek a m agyar irodalomban a legközelebbi rokona nyilván Örkény István egyperceseinek poétikája. Ám az egyes „képlapok" autonómiája jóval szűkebb, mint amazoké, s az pedig, hogy ezek egy hosszú sor darabjai, jóval fontosabb szerepet kap, m int az egypercesek esetében, ahol a kötetbe gyűjtés esetleges és má­sodlagos jelentőségű.