Nyírő József: Madéfalvi veszedelem

Kevés alávalóbb tulajdonság létezik a Földön a jellemtelen sunyiságnál. Ennek cselekvési alakja még súlyosabb ítélet alá esik, ha olyan, az idők kezdetétől nemzettársai védelmét önzetlenül és önfeláldozással vállaló népcsoporttal szemben történik, mint a székelység. Még nem kelt fel a Nap, amikor 1764. január 7-e hajnali sötétségében Habsburg Mária Terézia parancsára 1500 katonának 'csúfolt' gazember ágyútűz alá vette a védtelen székelyföldi Madéfalvát. Mire megvirradt, legalább 400 álmából felvert, fegyvertelen gyermek, asszony, öreg és felnőtt lelte halálát a székely holocaustban, további százakat letartóztattak. Bűnük mindössze annyi volt, hogy továbbra is saját ősi szülőföldjükön kívánták őrizni, védeni a határokat akár vérük árán is. Mária Teréziának ez nem volt elég. Rendeletére a székelyeknek hazájuktól távol, számukra vadidegen országokban is szolgálniuk kellett volna a Habsburg érdekeket. Békés 'lázadásukat' kegyetlenül megtorolták.