Marton László: Menedék

Ebben a könyvben minden szó szerint értendő. A történet, mint annyiszor, egy szívről szól: ám az érzelmek ősi szimbóluma ezúttal működő szerv, amelynek pitvaraiban és kamráiban a beszély főhőse menedékre talál. S mi tölti meg ezeket a nagyon is valóságos véredényeket? A képzelet szülöttei, amelyek a valóságtermelés kényszere folytán testet öltenek, s világosabbak lesznek az olvasó és a főhős által ismert mindennapi világnál. Ezen a különös helyszínen összefonódik a képzelet az emlékezéssel és a kalandhajhászás a filológiával. Ki tud-e törni végül a beszély főhőse könyörtelen logikájú, mindent bekebelező fantáziáiból? Ennek eldöntését éppúgy, mint az elbeszélés által létrehozott labirintus feltérképezését az olvasóra bízzuk.