Márton László: Tudatalatti megálló
- Leírás
- További adatok
Semmi sem bírok lenni saját elbeszélésemben; még az a test nélküli hang sem, amely megszólal, még az sem én vagyok. Ugyanakkor elbeszélőként nem tudok másban élni, mint abban, amit elbeszélek; a köznapi élet mozzanatai csak azt a köznapi embert érdeklik, aki rendészeti vagy postai szempontok szerint azonosítható velem. Az elbeszélést nem tekinthetem tárgynak, csak folyamatnak; a tárgy levált az élő gondolatról, viteti magát végzetével, az évek múlásán és a befogadás kalandjain keresztül, amely kalandok közül talán legizgalmasabb a végső feledés. A folyamatot viszont kénytelen vagyok a szaván fogni: ha valóban elbeszélés, akkor elfelé beszélődik. Az elbeszélés maga az elmúlás; az idő, a nyelv, az élet elmúlása.
| Állapot: | ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
| Kategória: | Könyv > Szépirodalom > |
| Kategória: | Könyv > Szépirodalom > Kortárs magyar szépirodalom > |
| Kiadó: | Holnap, 1990 |
| Cikkszám / ISBN: | 0000532 |
| Kötés: | fűzve |
| Oldalszám: | 203 |
| Termék nyelve: | magyar |

























